Suárez: "A szurkolók és az edző személye is rengeteget számított"

Zsúfolt napokon van túl az Atlético Madrid legújabb szerzeménye, Luis Suárez. Orvosi vizsgálat, stadiontúra Cerezoval, az első edzés az új társakkal, és természetesen a sajtó kérdéseire is válaszolt a 33 éves támadó.

A különféle madridi és országos médiumok videón küldték el kérdéseiket, melyekre Suárez szintén egy videó összeállítás keretében válaszolt.

Mi győzött meg arról, hogy az Atléticóban folytasd a pályafutásod? (TVE)

A motiváció, hogy az egyik spanyol nagy csapatban játszhassak. Az Atlético közéjük tartozik, akik mindig az elsők között vannak és nagy célokért küzdenek. A szurkolók és az edző személye is rengeteget számított a döntésemben.

Mi motivál téged egy ilyen sikeres, győzelmekkel teli pályafutás után? (Marca) 

Azért jöttem, hogy a magam szerény eszközeivel hozzájáruljak ahhoz, ami az Atléticót jelenti. Az elmúlt idényt leszámítva a csapat szinte mindig az utolsó pillanatig harcban volt a Madriddal és a Barcelonával a különféle címekért. Ez mindennél többet elmond ennek a klubnak a céljairól. Segíteni szeretnék, hogy ezek meg is valósulhassanak.

Simeone már régóta szeretett volna téged a soraiban tudni és nagy reményekkel várja, hogy együtt dolgozzatok. Te is hasonló várakozásokkal tekintesz a jövőbe? (La Sexta)

A Simeonéval való beszélgetés egyértelműen nagy pluszt jelentett. Meggyőző stílusa és ahogy próbálja motiválni az embert az rengeteget számít. De már alapból volt bennem egy jelentős várakozás, nagy kedvvel jöttem ide ettől függetlenül is.

Milyennek értékeled a fizikai állapotodat a tavaszi térdműtéted tükrében? (El País)

Az a sérülés már a múlté amit meg kell próbálni elfelejteni és az új kihívásokra koncentrálni, az edzéseken a maximumot nyújtani és a pályán is a lehető legjobban teljesíteni. (megj.: május eleji visszatérését követően Suárez öt bajnoki és két Bajnokok Ligája gólt szerzett) 

Az elmúlt napokban sokat beszéltek az Atlético és a Te játékstílusod közti különbségekről. Szerinted meg kell változtatni a csapatnak a stílusát, hogy jobban beilleszkedj? (Cadena Ser)

Egy játékos nem változtathatja meg egy csapat stílusát és filozófiáját, neki kell alkalmazkodnia. De ebben semmi újdonság nincs, korábban átéltem már hasonlót az Ajax, a Liverpool és a Barcelona esetében is. A mostani sem lesz kivétel.

Korábban említetted, hogy az ide igazolásod előtt beszéltél Godínnal és Griezmannal. Miket mondtak, milyen tanácsokkal láttak el? (AS)

Mindketten csak jókat mondtak a csapatról, a közegről és azt tanácsolták, hogy nyugodtan igazoljak ide. Fantasztikus éveket töltöttek el itt, történelmet írtak, így csak támogatni tudtak a döntésemben. 

(AS)

Forlán, Godín és a többiek

Luis Suárez érkezésével újabb játékossal bővült az Atético történetének uruguayi kontingense. A dél-amerikai szinten törpeállam eddig 21 játékost adott a madridi klubnak, nagy többségüket az elmúlt 25 évben. A 33 éves támadó Giménez mellé csatlakozik második uruguayiként, és lép olyan ismert és kevésbé ismert játékosok nyomdokaiba, mint Forlán, Godín, Diego Alonso vagy Fernando Correa.

Ahogy azt a következőkben látni fogjuk, a minőséget tekintve elég nagy szórást mutatnak az Atlético történetének uruguayi játékosai. Az első fecske még az ötvenes években érkezett, de Rafael Souto hiába játszott két évig a madridiaknál, mindössze öt meccsen lépett pályára. Nála azért több vizet zavart a 80-as évek közepén a csapatnál játszó Jorge da Silva, aki friss gólkirályként érkezett a Valladolidtól, két év alatt pedig 80 meccsen 29 gólt szerzett.

A már említett Fernando Correa a következő fontosabb név. Tagja volt az 1996-ban duplázó együttesnek és összesen hat évet töltött a klubnál. A 2001-02-es szezonban 13 góllal járult hozzá a másodosztályból való feljutáshoz. Nem volt egy világsztár, se állandó kezdő, de a szurkolók szerették, amit ő 45 góllal hálált meg. 

Ebből az időszakból még Diego Alonsót kell kiemelni, aki ugyan csak egy szezont töltött a csapatnál, azt is a másodosztályban, mégis beírta nevét a klub történetébe. Egyetlen Atléticós idényében  22 góllal a Segunda División gólkirálya lett, elévülhetetlen érdemei voltak tehát a feljutásban.

A 90-es évek végén és 2000-es évek elején egy sor uruguayi játékos csatlakozott a csapathoz, de nagy többségük alig néhány meccset játszott csak, és összességében nem sok vizet zavartak. Közéjük tartozik többek között Pablo García, Juan González, Rubén Olivera vagy éppen Marcelo Sosa. Kíváncsiaknak kellemes Wikipedia böngészést kívánok.

A fordulópont 2007-ben jött el, amikor is megérkezett az Atlético modern kori történetének egyik legfontosabb játékosa, Diego Forlán. Az akkor már 28 éves játékos 20 millió euróért érkezett a Villarrealból, de előtte már megjárta a Manchester United csapatát is. A klubnál töltött négy éve alatt nyert egy Európa-ligát és egy európai Szuper Kupát, 196 mérkőzésen pedig 96 gólt szerzett.

Legeredményesebb szezonja minden kétséget kizáróan a 2008-09-es idény volt, amikor utolsó Matracos játékosként a La Liga gólkirálya lett 32 góllal és az Európai Aranycipőt is elnyerte. Talán nem kockáztatok nagyot ha azt mondom, sokunk első igazi kedvence volt a montevideói születésű játékos, már csak sportcsatornai és internet technológiai okokból kifolyólag is.

És ha már kedvencek. Megint csak biztosra megyek, ha azt írom, hogy a következő játékos nemcsak a kedvenc uruguayi, hanem úgy általában a kedvenc Atlético játékos címéért is nagy eséllyel indul sokunknál. Nálam mindenképpen az elmúlt tíz év Top 3 Matracos játékosa között van ez a csupa szív, utolsó leheletéig küzdő védőzseni. Diego Godín -merthogy róla van szó- 2010 nyarán érkezett a fővárosba, Forlánhoz hasonlóan szintén a Villarrealból.

Kilenc Atléticós idénye alatt nem kevesebb mint 389 mérkőzésen lépett pályára, amivel ő a klub történetének legtöbbször szereplő külföldi játékosa. Külön kiemelendő, hogy védőként összesen 27-szer volt eredményes, melyek között olyan létfontosságú találatok találhatók mint a 2014 májusában a bajnoki címet jelentő gól a Barcelona ellen.

És ha már az elnyert címeknél járunk, Godín ezeket tekintve sem áll rosszul. Egy bajnokság (2013-14), egy Király kupa (2012-13), egy spanyol Szuper kupa (2014-15), két Európa-liga (2011-12 és 2017-18) és három európai Szuper kupa (2010, 2012 és 2018) áll a neve mellett. A Simeone-korszak egyik legfontosabb játékosa sokunk bánatára 2019-ben, alig 33 évesen távozott az Interhez, a jelenlegi szezont pedig Szardínia szigetén kezdte a Cagliari játékosaként.

2012-től három éven át Cristian Rodríguez is csapat játékosa volt, mely idő alatt 98 találkozón lépett pályára, de nála sokkal fontosabb volt egy bizonyos 2013-as igazolás. Ekkor érkezett ugyanis a csapathoz José María Giménez, a jó nevű Danubio csapatából (mely klubnak egyébként nem magyar hanem bolgár gyökerei miatt Duna a neve). Giménez fokozatosan lépegetett előre, néhány évvel később pedig már a Simeone féle Atléti egyik legfontosabb játékosa és a világ egyik legjobb védője lett. A most következő szezon lesz a nyolcadik idénye a csapatnál, ahol eddig 190 találkozón lépett pályára.

Ehhez a társasághoz csatlakozott most Luis Suárez, és talán nem tűnik lehetetlen elvárásnak ha azt írom, hogy a klub történetének egyik legjobb, ha nem a legjobb uruguayi játékosa válhat majd belőle. Ezzel természetesen nem elődeit akarom lebecsülni, hanem sokakhoz hasonlóan arra számítok, hogy még így 33 évesen is képes lesz mutatni majd valamit korábbi formájából és egészen elképesztő gólérzékenységéből. 

Valljuk be, erre igen nagy szüksége lenne az Atlétinek azok után, hogy a csapat évről évre egyre kevesebb gólt tudott lőni a bajnokságban. Suárez pénteken már részt is vett a csapat edzésén és a hírek szerint néhány perc erejéig már vasárnap lehetőséget kaphat a Granada elleni bajnokin.

 

(részben az AS cikke alapján)     

Felkészülés a koronavírus árnyékában

Nem kellemes téma, de sajnos úgy néz ki életünk része lesz még egy jó darabig. Spanyolországban főleg, ahol elnézve a napi híreket, egyhamar nem is fog változni a helyzet. Beszélni kell tehát róla, főleg mert az Atlético Madrid elmúlt heteit is nagyban befolyásolta. 

Az egész kezdődött azzal, hogy szeptember elején Diego Costa és Arias tesztje is pozitív lett, akik így nem is tudtak csatlakozni társaikhoz. A többiek (leszámítva a válogatott játékosokat) pár napot a klub majadahondai központjában edzettek, mielőtt elutaztak volna a tervezett edzőtáborba Segovia mellé Los Ángeles de San Rafaelbe.

Itt alig egy hetet töltött a csapat mikor jöttek a hírek, hogy egy, a klubhoz közel álló személy is elkapta a betegséget, ami miatt az összes játékost és az edzői stábot is tesztelték, és a csapat tagjai ideje korán el is hagyták az 1300 lelkes település edzőkomplexumát.

Ekkor már sajnos az is biztos volt, hogy elhalasztják a cádizi Trofeo Carranza szeptember 15-re tervezett mérkőzését. Ugyanezen a napon, azaz múlt szombaton jött a hír, hogy Diego Simeone tesztje pozitív lett, aki így biztosan nem állhat majd a csapat rendelkezésére a bajnoki rajtig. Szintén karanténba kényszerült az újdonsült másodedző Nelson Vivas is, mivel ő szoros napi kapcsolatban volt Choloval. Az edzéseket így a csapat erőnléti edzője, Ortega professzor irányította.

A pár napos közjátékot követően az Atléti, továbbra is Costa és Arias nélkül, teljes intenzitással folytatta a felkészülést. Ők a hét folyamán csatlakoztak társaikhoz, miután mindketten negatív tesztet produkáltak. Kettejük mellett a hét során Trippier, Savic és Joao Félix is főleg erőnléti edzéseket végzett, a csapat többi része ezt már letudta a segoviai edzőtáborban.

Csütörtökön végre a jó híreké volt a főszerep. A hét során végzett újabb tesztek egytől egyig negatív eredményt hoztak ugyanis, Simeone tehát az egyetlen koronavírusos jelenleg, a csapat többi tagja nem kapta el a betegséget. Ez a fejlemény mindenképpen a klubnál bevezetett Covid protokolt dícséri, remélhetőleg a hátralévő napokban sem lesz változás ez ügyben.

Szintén a minap került az is bejelentésre, hogy az Atlético a Real Sociedad stadionját választotta alternatív hazai pályának, arra az esetre, ha saját arénájában nem lenne lehetséges a bajnoki mérkőzések lejátszása. A Liga minden csapatának kötelező volt egy második otthont megjelölnie, aminél az egyetlen feltétel az volt, hogy a saját autonóm közösségén kívüli stadion lehet csak a kiválasztott. 

Tehát a Getafe vagy Leganés pályája nem is jöhetett szóba, lévén mindkettő Madrid Autonóm Közösségen belül található. Az alternatív stadion kiválasztása egyébként kölcsönös volt, a Real Sociedad ugyanis a madridi Wanda Metropolitanót választotta esetleges otthonául.

Remélhetőleg erre nem lesz szükség, és ha nézők nélkül is, de a csapat az igazi otthonában tud majd pályára lépni. De a veszély sajnos fennáll, lévén az elmúlt hetekben Madrid a spanyol és az egész európai koronavírus járvány epicentrumává vált. Az országban napok óta 10 ezer feletti napi új megbetegedést regisztrálnak, amiből a főváros és az azt körülölelő tartomány stabilan 4 ezer körüli esettel járul hozzá. 

Ezek nagy része persze Costa és Arias esetéhez hasonlóan enyhe lefolyású, de intő jel, hogy a madridi kórházak kapacitásának már 21%-át foglalják el koronavírusos betegek (a spanyol átlag kevesebb mint 9%), ami több mint a duplája az egy hónappal ezelőtti számoknak.

Az előbbiek miatt egyébként péntek délután újabb szigorításokat vezettek be Madridban, melynek megfelelően majd 40 egészségügyi zónát zárnak majd el hétfőtől, a ki és belépést pedig csak munka esetén engedélyezik. Ezek után tehát nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a szezon során esetlegesen a szépséges baszk város nemrég felújított stadionja lesz a csapat otthona. De bízzunk a legjobbakban.

A tervek szerint a csapat szombaton egy edzőmeccsel folytatja a felkészülést, hosszú idő után lépnek majd újra pályára 17 órakor az Almería ellen. Az összecsapást a Wanda Metropolitano stadionban rendezik majd, ahol egy hét múlva vasárnap végre a Matracosok is elkezdik a 2020-21-es bajnoki szezont. Az ellenfél akkor a szintén andalúz Granada lesz.

Három éves a Wanda Metropolitano

Ma ünnepli átadásának három éves évfordulóját az Estadio Wanda Metropolitano. Az Atlético Madrid új stadionját 2017 szeptember 16-án avatták fel a Málaga elleni bajnoki találkozóval, amit végül 1-0-ra meg is nyert a hazai csapat Griezmann góljával.

A 68 456 néző befogadására alkalmas aréna azóta helyt adott egy Bajnokok Ligája és egy Király Kupa döntőnek is, míg a házigazda Matracosok összesen 77 mérkőzésen léptek itt pályára. Ebből 54-et megnyertek, 18 találkozón döntetlent értek el és mindössze ötször szenvedtek vereséget. A gólkülönbség se rossz, 130 rúgott és 40 kapott gól.

Nem meglepetés, hogy a legeredményesebb játékos Antoine Griezmann 29 találattal. Őt követi Correa (13) és Morata (11 gól), de a csapat legendája Fernando Torres is betalált itt hétszer.

A magam részéről néhány saját képpel kívánok boldog születésnapot az Atlético modern kori arénájának!

Hetedik idényére készül a szlovén véderőmű

Oblak nem tud leállni. Két meccs, nulla kapott gól. Ez a legfrissebb mérlege az Atlético kapusának, amit a múlt heti Nemzetek Ligája találkozókon produkált a szlovén válogatottban. Nyugati szomszédaink Görögország ellen 0-0-s döntetlent értek el, míg Moldova ellen 1-0-ra nyertek. Az Atlético kapusa tehát jól kezdte a 2020-21-es idényt.

Oblak azóta már újra Spanyolországban van, kedden pedig már csatlakozott is a Los Ángeles de San Rafaelben edzőtáborozó társaihoz. A 27 éves hálóőrre a következő idényben ismét fontos szerep hárul majd, hacsak nem történik valami nem várt fordulat a következő napokban. Azt valószínűleg nem kell ecsetelni, hogy Oblak a világ legjobb kapusai között van már jó ideje, melynek megfelelően az európai sztárklubok érdeklődése is mindennapossá vált.

A szlovén kapus 2014 nyarán érkezett Madridba, mindössze 16 millió euróért, és sokáig csak másodhegedűs szerep jutott neki Moya mellett. Utóbbi sérülése kellett ahhoz, hogy bizonyítsa, nem volt hiábavaló a leigazolása. 2015 márciusában jártunk, a Bayer Leverkusen elleni BL nyolcaddöntő visszavágójának 23. percében, amikor előbbit le kellett cserélni, a többi pedig már történelem, Az ominózus találkozón végig kiváló teljesítményt nyújtott, és a büntetőpárbaj során is hárított egy német próbálkozást, hozzájárulva így a továbbjutáshoz. Az elmúlt évben főleg a Manchester United és a Chelsea érdeklődéséről lehetett hallani, de szerencsére a spekulációkon túl egyik esetben sem jutottak el a felek a konkrétumokig. E sorok írója lesz az utolsó, aki a spanyol sajtóban naponta felröppenő pletykákat bármilyen szinten is megpróbálja  követni, így maradjunk annyiban, hogy az utolsó, augusztusi hírek alapján az Atlético nyilvánvalóvá tette, hogy a kérők csak akkor próbálkozzanak, ha leteszik a 120 millió eurós kivásárlási árat. 

És azóta nincs megállás. Oblak a csapat legfontosabb alapembere lett, és ami talán még lényegesebb, évek óta stabilan hoz egy kimagasló szintet. Gyakorlatilag komolyabb megingás nélkül védte végig az elmúlt éveket, mindezt időről-időre megspékelve egy-egy óriási bravúrral. Két évvel később például, szintén márciusban és szintén a Leverkusen ellen demonstrálta, hogy miért is a világ legjobb kapusa (minek finomkodjunk az "egyik" szóval?!). Aki látta, biztos nem feledi legendás hármas védését (ha nem indul akkor klikk a megtekintés Youtube-on feliratra :) )

Az évek során pedig a Liga legjobb kapusának járó Zamora-díjat is kisajátította, sorozatban négyszer elnyerve a trófeát. Nem sokon múlott, hogy idén meglegyen az ötödik sikere is, ráadásul öt egymást követő évben. Korábban két Barcelona kapusnak ugyan már sikerült ennyiszer elhódítania a trófeát, de mind Víctor Valdés, mind az ötvenes években védő Antoni Ramallets több év eltéréssel érte ezt csak el. Már csak emiatt is hatalmas teljesítmény lett volna, ha Oblaknak összejön a bravúr. 

Ez végül nem sikerült, de egy szép rekordot így is magáénak mondhatott az elmúlt idény során. Az Osasuna ellen júniusi 5-0-s siker volt ugyanis századik bajnoki mérkőzése, amit kapott gól nélkül hozott le. Önmagában ez még nem lenne olyan nagy dolog, viszont Oblaknak ehhez mindössze 182 találkozóra volt szüksége, ami abszolút rekord. A spanyol bajnokság története során ezt még megközelíteni se tudták korábban, a már említett Valdés-nek például ehhez 230 meccsre volt szüksége. 

Oblak és az Atlético a következő napokban még a segoviai településen készül majd, a koronavírus helyzet miatt a szurkolók és a sajtó teljes kizárása mellett. Jövő héten kedden pedig következik az első felkészülési találkozó a Cádiz ellen a Carranza trófeáért.

Az Atlético és a Carranza története folytatódik

Voltak idők, amikor a nagy európai bajnokságok, így a spanyol is nem kezdődtek el szeptember előtt. Ezekben az években bevett gyakorlat volt, hogy még a legnagyobb spanyol klubok is évtizedek óta létező, rangos nyári tornákon vegyenek részt, ahol a szurkolók először láthatták testközelből az új igazolásokat és spekulálhattak az új idény esélyeit illetően. 

Spanyolországban egy sor ilyen tornát találunk. Nálunk talán a barcelonai Trofeo Gamper a legismertebb, ahol a Barcelona szokott összecsapni ismert vagy kevésbé ismert ellenfelével. De ezen kívül létezik illetve létezett még egy sor egyéb, nagy múltra visszatekintő augusztusi torna Málagától Madridon át La Corunáig. Ezek egy része eltűnt vagy szimpla edzőmeccsé redukálódott, míg mások, mint például a cádizi Trofeo Carranza tovább küzd és próbál életben maradni, megőrizve az évtizedek alatt megszerzett rangját.

Az Atlético csapata a 2015-ben elnyert trófeával (a kép forrása: www.lavozdigital.es)

Nem könnyű feladat ez egyébként. Amikor a legnagyobb csapatok inkább repülik át a fél világot, hogy újonnan gründolt amerikai vagy ázsiai tornákon vegyenek részt nyilvánvalóan üzleti okokból, a Carranzához hasonló kis tornák szervezőinek is egyre nehezebb dolguk van. Arról nem is beszélve, hogy a zsúfoltabb naptár és az egyre hamarabb, már augusztus közepén elkezdődő pontvadászatok is egyre nehezebbé teszik ezen tornák megrendezését. 

A példának okáért, míg 2005-ben és 2006-ban a Barcelona és a Real Madrid is részt vett a cádizi kupáért vívott négy csapatos tornán, addig az elmúlt években már csak többnyire Las Palmas és Betis kaliberű klubok léptek pályára. Az egyik üdítő kivétel az Atlético Madrid, hiszen a Matracosok még az elmúlt tíz év során is négyszer voltak ott az andalúz városban, igaz legutóbb csak 2016-ban. 

Az Atlético amúgy joggal kedvelheti ezt a kupasorozatot, ami nem is véletlen annak tükrében, hogy tíz győzelemmel ők a legsikeresebb csapat. A madridiakat követi a házigazda Cádiz majd pedig a Sevilla nyolc illetve hét győzelemmel. Ezek után igazán örömteli fejlemény, hogy az idén szeptemberben megrendezésre kerülő, de végül csak egy meccses kiírás vendége épp az Atlético Madrid lesz.

Az 1955-ben indult sorozatot először 1968-ban nyerték el a Matracosok, ráadásul egy olyan évben amikor a három másik csapat a Barcelona, a Real Madrid és a Valencia voltak. Érdekesség, hogy a házigazda Cádiz csak 1977-től lett állandó résztvevője a tornának. A hetvenes években további három siker következett, majd 13 év kihagyás után 1991-ben hódította el újra a kupát az Atléti, amit 2003-ig további három győzelem követett.

A következő alkalommal 2010-ben vett részt a csapat a tornán, ám a döntőben 1-1 után büntetőkkel az az Espanyol nyert, akik győzelmüket az éppen egy évvel korábban elhunyt Dani Jarque emlékének ajánlották. A döntő Atléticós gólját egyébként Diego Costa szerezte

Legközelebb viszont már nem maradt el a siker. 2014-ben az olasz Sampdoriát verték a döntőben Saúl és Giménez góljaival, míg egy évvel később a Betis volt az áldozat. A 2015-ös döntőben a végig sokkal jobb Matracosok Giménez, Jackson Martínez és Correa góljaival nyertek 3-0-ra.

A legutóbbi, 2016-os tornán viszont csak a harmadik helyre volt jó Simeone együttese. Az elődöntőben a házigazda Cádiz nyert büntetőkkel, hiába vezettek sokáig Carrasco góljával. A tizenegyesek során épp Carrasco, illetve Torres és Giménez hibázott, így a hazaiak jutottak a döntőbe. A harmadik helyért a nigériai All-Star válogatott ellen Gaitán és Godín góljaival viszont az Atléti nyert 2-1-re. 

Sokáig az sem volt biztos, hogy idén egyáltalán megrendezésre kerülhet a Carranza-kupa, de jelen állás szerint úgy tűnik, a nagy múltú sorozat története folytatódik. A szeptember 15-i találkozót természetesen nézők nélkül rendezik majd, dehát ez egy ilyen év sajnos.

Két új fertőzött az Atléticónál

Két újabb esettel bővült a koronavírusos játékosok egyre népesebb listája az Atlético Madridnál. A klub csütörtök este kommunikálta, hogy Diego Costa és Arias is pozitív tesztet produkált, így az előírásoknak megfelelően karanténban várják a gyógyulást és visszatérést. A hírek szerint mindketten tünetmentesek. 

A csapat játékosai csütörtökön tértek vissza a majadahondai edzőközpontba, éppen abból a célból, hogy a protokollnak megfelelően leteszteljék őket. Eredmény pár napon belül várható, és elnézve a spanyol híreket illetve az említett két játékos példáját, sajnos nem lehet kizárni a további pozitív eseteket.

Egy hónappal ezelőtt már volt két koronavírusos a csapatnál, akkor Correa és Vrsaljko adott pozitív tesztet, így ők nem is utazhattak el a lisszaboni Bajnokok Ligája találkozóra. Ezt követően viszont már nem volt több covidos a csapatnál.

Az Atléticonál összesen így már tizennégy koronavírusos megbetegedést regisztráltak. A májusi visszatérést követően Lodi adott pozitív mintát ugyanis, rajta kívül pedig további kilenc játékosról derült ki, hogy a tavasz során átesett a betegségen.

Spanyolországban egy relatíve nyugodt június után júliusban kezdtek újra nőni az esetek, egy hónappal később pedig már az illetékesek sem tagadták, hogy megérkezett a vírus második hulláma. A legutóbbi hírek szerint az elmúlt hét során már átlagosan napi 8 ezer új megbetegedést regisztráltak az országban és közel 200-an vesztették életüket.