Luis Suárez érkezésével újabb játékossal bővült az Atético történetének uruguayi kontingense. A dél-amerikai szinten törpeállam eddig 21 játékost adott a madridi klubnak, nagy többségüket az elmúlt 25 évben. A 33 éves támadó Giménez mellé csatlakozik második uruguayiként, és lép olyan ismert és kevésbé ismert játékosok nyomdokaiba, mint Forlán, Godín, Diego Alonso vagy Fernando Correa.
Ahogy azt a következőkben látni fogjuk, a minőséget tekintve elég nagy szórást mutatnak az Atlético történetének uruguayi játékosai. Az első fecske még az ötvenes években érkezett, de Rafael Souto hiába játszott két évig a madridiaknál, mindössze öt meccsen lépett pályára. Nála azért több vizet zavart a 80-as évek közepén a csapatnál játszó Jorge da Silva, aki friss gólkirályként érkezett a Valladolidtól, két év alatt pedig 80 meccsen 29 gólt szerzett.
A már említett Fernando Correa a következő fontosabb név. Tagja volt az 1996-ban duplázó együttesnek és összesen hat évet töltött a klubnál. A 2001-02-es szezonban 13 góllal járult hozzá a másodosztályból való feljutáshoz. Nem volt egy világsztár, se állandó kezdő, de a szurkolók szerették, amit ő 45 góllal hálált meg.
Ebből az időszakból még Diego Alonsót kell kiemelni, aki ugyan csak egy szezont töltött a csapatnál, azt is a másodosztályban, mégis beírta nevét a klub történetébe. Egyetlen Atléticós idényében 22 góllal a Segunda División gólkirálya lett, elévülhetetlen érdemei voltak tehát a feljutásban.
A 90-es évek végén és 2000-es évek elején egy sor uruguayi játékos csatlakozott a csapathoz, de nagy többségük alig néhány meccset játszott csak, és összességében nem sok vizet zavartak. Közéjük tartozik többek között Pablo García, Juan González, Rubén Olivera vagy éppen Marcelo Sosa. Kíváncsiaknak kellemes Wikipedia böngészést kívánok.
A fordulópont 2007-ben jött el, amikor is megérkezett az Atlético modern kori történetének egyik legfontosabb játékosa, Diego Forlán. Az akkor már 28 éves játékos 20 millió euróért érkezett a Villarrealból, de előtte már megjárta a Manchester United csapatát is. A klubnál töltött négy éve alatt nyert egy Európa-ligát és egy európai Szuper Kupát, 196 mérkőzésen pedig 96 gólt szerzett.
Legeredményesebb szezonja minden kétséget kizáróan a 2008-09-es idény volt, amikor utolsó Matracos játékosként a La Liga gólkirálya lett 32 góllal és az Európai Aranycipőt is elnyerte. Talán nem kockáztatok nagyot ha azt mondom, sokunk első igazi kedvence volt a montevideói születésű játékos, már csak sportcsatornai és internet technológiai okokból kifolyólag is.
És ha már kedvencek. Megint csak biztosra megyek, ha azt írom, hogy a következő játékos nemcsak a kedvenc uruguayi, hanem úgy általában a kedvenc Atlético játékos címéért is nagy eséllyel indul sokunknál. Nálam mindenképpen az elmúlt tíz év Top 3 Matracos játékosa között van ez a csupa szív, utolsó leheletéig küzdő védőzseni. Diego Godín -merthogy róla van szó- 2010 nyarán érkezett a fővárosba, Forlánhoz hasonlóan szintén a Villarrealból.
Kilenc Atléticós idénye alatt nem kevesebb mint 389 mérkőzésen lépett pályára, amivel ő a klub történetének legtöbbször szereplő külföldi játékosa. Külön kiemelendő, hogy védőként összesen 27-szer volt eredményes, melyek között olyan létfontosságú találatok találhatók mint a 2014 májusában a bajnoki címet jelentő gól a Barcelona ellen.
És ha már az elnyert címeknél járunk, Godín ezeket tekintve sem áll rosszul. Egy bajnokság (2013-14), egy Király kupa (2012-13), egy spanyol Szuper kupa (2014-15), két Európa-liga (2011-12 és 2017-18) és három európai Szuper kupa (2010, 2012 és 2018) áll a neve mellett. A Simeone-korszak egyik legfontosabb játékosa sokunk bánatára 2019-ben, alig 33 évesen távozott az Interhez, a jelenlegi szezont pedig Szardínia szigetén kezdte a Cagliari játékosaként.
2012-től három éven át Cristian Rodríguez is csapat játékosa volt, mely idő alatt 98 találkozón lépett pályára, de nála sokkal fontosabb volt egy bizonyos 2013-as igazolás. Ekkor érkezett ugyanis a csapathoz José María Giménez, a jó nevű Danubio csapatából (mely klubnak egyébként nem magyar hanem bolgár gyökerei miatt Duna a neve). Giménez fokozatosan lépegetett előre, néhány évvel később pedig már a Simeone féle Atléti egyik legfontosabb játékosa és a világ egyik legjobb védője lett. A most következő szezon lesz a nyolcadik idénye a csapatnál, ahol eddig 190 találkozón lépett pályára.
Ehhez a társasághoz csatlakozott most Luis Suárez, és talán nem tűnik lehetetlen elvárásnak ha azt írom, hogy a klub történetének egyik legjobb, ha nem a legjobb uruguayi játékosa válhat majd belőle. Ezzel természetesen nem elődeit akarom lebecsülni, hanem sokakhoz hasonlóan arra számítok, hogy még így 33 évesen is képes lesz mutatni majd valamit korábbi formájából és egészen elképesztő gólérzékenységéből.
Valljuk be, erre igen nagy szüksége lenne az Atlétinek azok után, hogy a csapat évről évre egyre kevesebb gólt tudott lőni a bajnokságban. Suárez pénteken már részt is vett a csapat edzésén és a hírek szerint néhány perc erejéig már vasárnap lehetőséget kaphat a Granada elleni bajnokin.
(részben az AS cikke alapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése